2012. augusztus 15., szerda

csodák csopakon

engem akkor is elvarázsol a balatonpart, és akkor is így gondolom, ha te nem értesz velem egyet, hogy van abban valami szépséges, hogy egyik város a másikat éri, s nem tudhatod, hol kezdődik az egyik, hol végződik a másik; jó ott biciklizni, mert valami meghatározhatatlan nyugalom árad a göcsörtös bicikliútból, amin az útmenti fák gyökerei igyekeznek kitartóan áttörni. kerítések hosszú sora, fényűző villák és nyaralók, üldögélésre, olvasásra a teraszon, napozásra, medencés bulira, átlényegülésre - mindenre, csak nem a munkába rohanós, tanulós, idegeskedős hétköznapokra. 
a pizza is jobban néz ki, ha háromfele vágod, a tortilla chips sem lehet véletlenül háromszög alakú. csak sorjáztunk, egyik témáról a másikra, tapasztalatokat cseréltünk, fantáziákat dédelgettünk, elpirultunk, beláttunk, beismertük, hogy van bennünk egy lolita, és nem kapcsoltuk le a villanyokat, és minden fényárban úszott. 
így aludtunk el hárman.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése