2012. augusztus 14., kedd

elözetes

víztócsa vagyok, a macskakövek között bújok meg, de valaki mégis felfedezett, s belém dobott egy piros kavicsot, most a kavicstól kiindulva lüktetések futnak végig a testemen, mintha hirtelenjében nőtt volna egy szívem ott középtájt, a hullámok megtörik a piros színt, szétáramlik bennem, mint a vér, talán most éledtem újjá, talán most haltam meg, és nem éleszthetsz újra, mert a víz tükrén itt sose simulnak el a kavicsvetette fodrok, folytatódik a szapora pulzálás, remeg a mélyben a piros folt, és már sosem kérheted, hogy tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken, mert én már sose leszek tükör, sose fogom halálpontosan visszaadni azt, amit benned látok, sose leszek tiszta már, ilyen zavarodott maradok örök életemre, mindez egy piros kavics miatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése