2012. augusztus 21., kedd

holdutazás

néha jó lenne fényévekre élni innen. egy másik, narniaszerű, ismeretlen galaxisban a világegyetem egyik procicás-pókhálós sarkában, ahová senki nem néz be, ahol a határokat én húzom meg, ahol a folyók is úgy folynak, ahogy a remegő kezem kanyarítja a világoskék színes ceruzát. nem akarok mindenkinek megfelelni, mert ez felemészt, hogy mindig a tökéletesre és a szeplőtlenre törekszem, holott semmi esélyem, hogy csak egy nyalintásnyit is kapjak a siker rózsaszín cukormázából.
nem. belefáradtam a filozofálgatásba, az igények felmérésébe, az ígéretek észben tartásába és teljesítésébe; fogadjatok el végre olyannak, amilyen vagyok. nem szép, nem humoros, nem jó társaság, nincs tehetsége semmihez. túl magasra tettétek számomra a mércét, és még egyre magasabbra és magasabbra emelitek, és a százhatvanöt centim már kevés ahhoz, hogy akár kinyújtott karokkal, lábujjhegyen, spicc-cipőben ugrándozva megérinthessem.
ha egyszer a tökély közelébe kerülnék. 'a tökéletesség nem csak az önfegyelemről szól.' felkapaszkodok a holdsarló lecsüngő végére, s elhelyezkedem az enyhe ívén, és ott fogok ülni, és lenézek rátok, könnyekkel új kártereket csöpögtetek a derengő vajsárga felületre, de a másik oldalon, így ti sosem láthatjátok majd. talán el sem hiszitek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése