2012. szeptember 11., kedd

autó egy szerpentinen

annyira jólesett most így beszélgetni, miután az egész napom a tanteremből tanterembe zombimódra botorkálásból, a média órán lapos pislogásokból és félperces elszundításokból állt, és most korlátok nélkül, egy olyan embernek vázolhattam fel a viselt dolgaimat, aki tud nekem újat mondani, akihez, isten tudja, miért, de az első pillanattól fogva ragaszkodom, mint egy régi kedves ismerőshöz, akinek már sok tapasztalata van az élet nevű aknamezőn való átszambázással kapcsolatban, és érdekes, hogy mikor csak beszélünk, és megvitatjuk a problémákat, összevetjük a helyzeteket, sokkal jobban megy a vezetés.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése