2012. szeptember 5., szerda

cserregö

újraélem eddigi életemet, valamit találtam ott mélyen, és elindultam felé újra, egy nyár után, a szemembe lógó, izzadságtól göndörödő hajtincsekkel, a lábamon a szeretett karaktercipőmmel, a próbaterem cipősarkaktól csíkozott, poros linóleumpadlóján, hátul egy tükör, és önmagamra mosolygok, és nevetek, mikor rimócit táncolunk, és palatkait, és szatmárit, és következő alkalommal majd kalotaszegi román invertitát.
ez az életem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése