2012. szeptember 16., vasárnap

ez az a ház

imádom nézni, amikor ennyire boldog és feldobott vagy. kár, hogy most csak ilyen rövid idő jutott belőle, különben én is a lábamra álmodtam volna azt az áhított tükörfényes, cseresznyepiros magassarkú cipőt. és együtt hajladoztunk volna a zenére, a táncunk és a basszusgitár hangja ugyan nem kompatibilis, de kit érdekel, ha egyszer sikerült másoknak örömet szereznem azzal, hogy ott töltöttem öt röpke percet? jó lett volna tovább is. talán majd jövő héten, herenden.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése