2012. szeptember 16., vasárnap

hajnal elött

a busz a fákkal és elszáradt vetésekkel szegélyezett autóúton robogott, az égen szürke felhők kapaszkodtak egymásba. aztán kettő szétvált, mintha elzsibbadtak volna az ujjaik, vagy csak a hideg verítéktől csúsztak szét, és kisuhantak mögülük a nap fénypászmái, mint a kalitkából szabadult, aranyszín kanárik, furcsa szögben estek az útmenti poros fákra, a barna göröngyökre, és késéles árnyékot rajzoltak a fűszálak mögé, ha megérinteném, vér serkenne a nyomán.

fényképre illő volt. mint a napfelkelte a pokolban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése