2012. szeptember 15., szombat

hasonlatok, metaforák...

tényleg összeszedhetném végre a bátorságomat. csak egyszerűen nem találom. gondoltam rá, hogy feladok egy hirdetést a szuperinfóba, vagy rágooglézok, esetleg csak random elindulok a mezőn, és benézek a fűcsomók mögé, hátha egy-egy cafrangos szélű szilánk előbukkan. olyan volt ma reggel az ég, mint egy felfordított tojáshabbal teli tál, mikor piskótát sütök, és fejjel lefelé állítom a bodros fehér masszát, úgy fodrozódtak a felhők is, csak nem olyan szép fehérben, hanem szürkében, és megint fújt a szél. álltam csütörtökön a kis teszkó eresze alatt, mögöttem egy jéghideg vaskorlát, mellettem a bevásárlókocsik intim testhelyzetben, kezemben a kétszemélyes, sötétkék esernyőm, ráztam róla a vizet a szárazon maradt betonfoltokra, és néztem, hogy suhannak a szélben a vízszintes esőcseppek, és figyeltem a srácot, aki egy szál szürke pólóban baktatott az ötfokos hidegben, igyekeztem a fejébe látni; próbáltam minden arra járó gondolatainak fonalát összecsomózgatni, de nem kompatibilisek egymással, kár. aztán megláttalak, és elindultam feléd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése