2012. szeptember 1., szombat

megunhatatlanok

a nyár döbbentett rá, hogy milyen behatárolt is lettem, az öreg jól mondta, olyan vagyok, mint egy ló a szemellenzőjével, már nem veszem észre a fontos dolgokat. a nyár döbbentett rá, hogy reménytelenül szerelmes vagyok a balatonpartba és a bicikliútba, a hullámokat vető fűzek és nyárfák gyökereibe, a görögdinnyébe, a holdba és a csillagokba, a sajtos-sonkás melegszendvicsbe és a rigók hangjába reggelente; 
annyi mindent hagyok figyelmen kívül, például eddig bele sem gondoltam, hogy a barna milyen szép szín, főleg a csokoládébarna, mint a szemed. és sosem hiszed el nekem, pedig így van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése