2012. szeptember 18., kedd

szánalmas

utálok mások jelenlétében a sírás és a kétségbeesés peremén egyensúlyozni, olyan ingatagon, ahogy a külvilágra igyekvő könnycseppek a szemem alsó ívén, mint egy tálban az üveggolyók, hintáznak, ide-oda, ide-oda, ide-oda... ha lehunyom a szemem, összetörnek. és összetörök én is.

szánalmas. szánalmasnak érzem magam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése