2012. október 29., hétfő

a müpa kárpitpadlóján

mikor julcsival fülig érő szájjal, visszafojthatatlan, túlcsordulóan boldog nevetéssel futottunk a müpa színháztermének vörös kárpittal mindenütt bevont folyosóján, átbújtunk a kordon alatt, s megcéloztuk a szemközti luxusmosdót. gyerekes csínytevések illata, a nyugalomé, a diós kekszé, amit most sütöttem, szétárad a lakásban, keveredik a málnás testápoló illatával, olyan nyugalommal áraszt el, amilyet már régen nem éreztem. 

enyém az éjszaka, enyém a reggel, minden az enyém, te is az enyém vagy, végre úgy érzem, van valamim, ami miatt büszkén emelhetem fel a fejem, és mosolyoghatok, bele a nagyvilágba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése