2012. október 24., szerda

coldplay

ez tényleg egy olyan hideg játék; szürke az ég, és szomorú, csalódásokat okoztam, magamnak és másoknak, inkább visszamenekülnék az álomvilágba, a megnyugtató semmibe. érzem a feszültséget a hosszú, többszörösen összetett, vesszőkkel teli mondataimban. a történetbe még mindig nem kezdtem bele, folyton eszembe jut, ahogy az arcomat fürkészte a félhomályban, az oldalam elzsibbadt, amin feküdtem, az ujjaim idegesen kapargatták a szám szélét, az izmaim görcsben álltak, tekintetem körberohanta a szobát százszor is. ideges vagy? kérdezte, hangján hallatszott, hogy mosolyog. akadozva bólintottam, ez már megint egy kezelhetetlen helyzet, nem akarok fájdalmat okozni, de mégis megtettem, csalódást okoztam, és bűntudatom van, holott ez egyáltalán nem logikus; boldoggá tettem volna szívesen, de így nem, semmiképp, nem fogok becsapni senkit. a néptáncos stílus tipikus esetének tudtam be először; aztán az alkoholnak; megértettem, milyen helyzetben van, tényleg nagyon szeretlek, de van valaki, akit még jobban, és ezt meg kell értened, és szeretném, ha megmaradnál nekem, önző vagyok, mert te adtál, én meg nem, aztán elaludtam, és később felriadtam a koromsötétben, s te már sehol se voltál.

nagyon sajnálom, hogy határozott voltam, ha fájt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése