2012. október 3., szerda

fényképek

a szemembe villant egy narancsvörös pont, hátrafordultam. a nap milliméterenként kapaszkodott fölfelé az enyhe lejtőn, és nyúlt felém, hogy a melegbe húzzon; az éjszaka szörnyei a horizont fáinak negatívját harapták a közepébe. szétfolyt a képe a párás üvegen, csiszolatlan gyémántok kupaca, rózsaszín, lila, jégkék, narancsszín, vérvörös, szürkésfekete. 
szeretem az ilyen megörökíthetetlen, fényképre illő pillanatokat, melyeket szerencsére nem lehet csicsás képkeretbe szorítani - akkor már nem is lenne olyan varázslatos. 

belemosolyogtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése