2012. október 7., vasárnap

néha nem elég

kérlek, engedj közel magadhoz, mint a bizalmatlan farkast, úgy foglak megközelíteni, szeretnélek, ha hagynád, erősen csókolnálak az esőben, az éget pedig villámok csipkéznék, a dörgéstől összerezzennénk, dideregve, átázva, néznénk egymásra, a szürke ég könnyei keverednének a sajátjainkkal.
a szemem kinyitva egy rét közepén találnám magam, csak sós könnyek íze kaparja a torkomat, nem semleges esővíz, a kopár tarló szúrós és közönyös tekintettel nézne a szemem közé.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése