2012. november 30., péntek

feketefény

a kedvetekér' lemegyek egy másfél órára, és elfeledkezem a világról, és énekelünk majd, és csóközönnel köszönünk, és még mindig nem értem, miért nem adtad fel, most sokkal határozottabb voltam, egészen addig, míg újra át nem csapott felettem egy kósza hulláma a kétségbeesésnek; már rájöttem, nem szeretek bizonytalan lenni, mert akkor ingatagabb leszek, mint a pisai ferdetorony, olyankor nem tudom, mit akarok, mi jó nekem, mi nem, mi járhat olyan súlyos következményekkel, amiket már nem lehetne visszacsinálni, és tulajdonképp te ezt nagyon jól tudod, ahogy azt is, hogy kedvellek, és hogy nem akarlak olyan mélyen megbántani, ami ahhoz kellene, hogy feladd, de egyelőre más, elfogadhatóbb és humánusabb ötletem nincsen, így addig mosoly, palatkai,  ölelés, bájital, nightwish és  lolita,lolita,lolita

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése