2012. december 23., vasárnap

lappangás

a fenyőillat ideiglenes hiánya elfeledteti velem, hogy mindjárt karácsony van. csak a hideg, a szélben kavargó porhó, a járhatatlan nyolcas számú főút és a melengető sötétbarna jegesmaci csizma adja az érzést, minden kicsit más, mint a hétköznapok.
képtelen vagyok kiigazodni a dolgon, mélységesen csalódtam és bár meg se történt volna, mert tudni rosszabb, mint sejteni, és fogalmam sincs, mi lesz ezután. roppant bonyolult, kibogozhatatlan, megoldhatatlan, kezelhetetlen helyzet.
igazán kihagyhattuk volna.


az álarcok lépten-nyomon félrecsúsznak, a kivillanó részletekből nem lehet az egészet összerakni, még következtetni se, annyira össze nem illő, mégis összetartozó részletek. hogy melyikünk viselt álarcot, nem tudom; a szándékok elrejtőznek, a vágyak megbújnak a műanyag és a tüll rétegei mögött, csak halovány felsejlések, egy-egy mozzanat, célzás, a finálénál pedig fellebben a függöny, én meg szoborrá dermedve, elszörnyedt tekintettel állok, nem tudom, mit kellene tennem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése