2012. december 2., vasárnap

másodpercnyi nosztalgia

nem tudom, miért, de most elöntött a boldogság, hogy mézeskalácsot fogok sütni, és marcipánt készítek, és piros mázat a mézeskalács szívekre, egyedül vagy veled, majd kiderül. olyan ritka pillanatok egyike ez, amikor felhőtlenül boldog vagyok, és visszahozza annak a tavaly nyári napnak az emlékét, amikor kora reggel elmentem biciklizni, nyulat és őzeket láttam, és énekeltem, kispált, csigát, és nevettem, nevettem, és olyan boldog voltam, mint még soha. hiába, jön a karácsony.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése