2012. december 7., péntek

mosolybújócska

nevetséges dolgok kavarognak a fejemben, körbe-körbe. várom a hétfőt, a táncot, a félreértett mosolygásokat, azt, hogy megint a jobb mellemet fogom bámulni a koreográfia szerint; tervek körvonalazódnak, például a vasárnapi shoppingtúra a lengyelpiacon, citromkarikás nyaklánc, koktélcseresznye-piros lakk tűsarkú beszerzése. marcipánt fogok csinálni, és ételfesték kell.
igen, talán a különleges szóval illetném most a kapcsolatunkat, mármint úgy értem, különlegesen kedves és barátságos tudsz lenni, ha akarsz tőlem valamit. meg azután is, hogy megkaptad, amit vártál, csak hogy ne mondhassam, mennyire számító és kétszínű vagy. azt mondtad, jóban leszünk. hogy csak annyi lesz a változás, hogy nem beszélünk egymással annyit, mint előtte. tudtam, hogy ez még csak hasonlítható sem lesz az előző évekhez. de azt nem vártam tőled, hogy ilyen aljas módon próbálsz majd kihasználni. ismersz, túl jól, legalábbis az olyan tulajdonságaimra még jól emlékszel, mint az önzetlenségem és a segítőkészség. azok kellenek neked. azokkal tudsz mit kezdeni. egyébként meg értéktelen vagyok számodra, úgy érzem. valahogy már nem zavar. csak furcsa kis fintor virágzik a számra, a szemöldököm kérdőn a magasba szökik, és csak a szemem sarkából figyelem az ajkadon azt a mosolyt, s találgatok, mi rejtőzhet mögötte. 



elbújtam egy mutatós, divatos szabásvonalú, azonos színű cérnával szegett mosoly mögé, és ti hagyjátok magatokat megtéveszteni a külsőségek által, úgy gondoljátok, minden rendben, holott a rózsás bársony alatt egy torz fintor rejtőzik, eltakarva a világ felületes tekintete elől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése