2012. december 11., kedd

"süteményillat a gond ablakából"

"sütni kezdek.
előveszem a fiókból a kis, sárga füzetemet, fellapozom a receptet keresve. muffin. jó. benyúlok a konyhaszekrénybe, előszedem a sárga műanyag tálat.
kedvelem azt, akinek csinálom a sütit. kedves, figyelmes, néha kicsit szétszórt, néha éretlenül viselkedik, de azért kedvelem. kimérek 14 dkg cukrot, beleszórom a tálba.
miközben hozzákeverek 0,8 dl olajat és 2,8 dl tejet, elmerengek az együtt töltött időkön. percek, órák, napok, hónapok -  talán még évek is. mennyit nevettünk együtt mások ostobaságán, a magunk ügyetlenségein; mert magunkon is tudtunk nevetni, s talán az volt a legmókásabb. beleütök egy tojást a sárgásfehér folyadékba, a kettétört héjat magam mellé teszem az asztalra. egy pillanatra megáll a kezemben a fakanál. mennyire emlékeztet ez a tojáshéj a barátságunkra! az is pontosan így tört ketté. ilyen cafrangos, cikcakkos széllel, sérelmektől ragacsosan, s belül üres volt. akár ez a tojáshéj, aminek a sárgája és fehérje lassan elvegyül az élet cukros-tejes folyamában.
a mérleg táljába öntök 26 dkg lisztet, gondosan beleszórok 2 teáskanál sütőport és 0,5 teáskanál szódabikarbónát. hogy pezsegne most ez a szódabikarbóna, ha a liszt helyett egy pohár vízbe szórnám bele! ahogy a kapcsolatunk pezsgett az élettől a kezdeteknél. vagy ha gondolnék egyet, s a 10 grammos tasak egész tartalmát beleborítanám a lisztbe. csak nőne, nőne a sütőben a muffin, egyre magasabbra és magasabbra. kinőné a formát, ahogy az érzelem a szíveket. aztán végül kimászna, hatalmas, barna pocsolyaként szétterülne a sütőformán; ha kivenném, s megfordítanám, olyan lenne, mint egy gondozott kert, amit furkálódásaikkal tönkretettek a vakondok. vagy a gondok.
a megfelelő mennyiségű lisztet apránként a masszához keverem, aztán még két kanál kakaóport is. nem jó, húzom a számat, túl sápadt ez a tészta, hát beleöntöm a maradék kakaót is, mindet, ami a papírzacskóban volt. a leheletfinom por felszáll, mint a füstbodrok, nyirkos, hideg homlokomra tapad, nyelvemen érzem, milyen keserű. lehet, hogy nem kellett volna mindet beletennem, suhan át a gondolat a kakaóködön, de nem jut el az agyamig. a tészta nagyon sűrű lett, nehéz keverni. ilyen nehéz veled is, s ahogy a kakaós lisztszemcsék elvegyülnek, s homogén rendszer keletkezik, egyre nehezebb, egyre jobban elnehezítik vanilincukros lelkem fakanalát a gondok, melyek szépen lassan beleették magukat barátságunk sütijébe, s az keserű lett, mint a rossz kanalas orvosság.
180 °C-on húsz perc alatt megsül a muffin. öt percig a formában pihentetem, egy tompa végű késsel körbevágom, kiveszem; megkóstolok egyet, s fájdalmasan elhúzom a számat, nem kellett volna az a sok kakaó - lám, már a süti is olyan keserű lesz, mint én magam, ha arra gondolok, mi lett belőlünk. 2011. április 25. régiblog"

mintha már akkor sejtettem volna, hogy ez fog történni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése