2013. január 8., kedd

éjfél után

három perccel túl vagyok január hetedikén. aludni már úgyse fogok, beletelne másfél órába elszenderedni, s azt ugyan minek. talán inkább kamillateát kéne főzni, vagy rád gondolni, édesem, már most neked szorítani a keresztbe tett ujjakkal, megszámlálni a csillagokat, az utcalámpa fénykörének határától a háztető pereméig, ez az én horizontom, tovább nem látok, csak a göncölszekér és az orion, meg a fiastyúk néhanap, én, a kis földhözragadt, iszom a kedvenc bögrémből a kamillateát, a törött, majd összeragasztott bögrefül félénken az ujjam köré tekeredik, lopott megszemélyesítések, hajnali gondolatok, párafelhők bodrain kígyóznak lassan felfelé, szétoszlanak a hideg leheletű éjszakában, a csend csak látszólagos, a sötétség is, puha, mély kékesfekete, átlátszatlan, olyan költőinek tűnök, de nem, csak a kamillateát kortyolom, és most kivételesen tettem bele mézet is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése