2013. január 26., szombat

háztetö-kontraszt

nem bírom nézni a sápadt délutánt a bal oldali ablakban, miközben a jobb oldali ablakon át valami hóolvasztós tavaszi kép ragyog, és talán én pont a határon ülök, mindig mindennek a határán: az őrület határán, épp hogy udvarias vagyok, éppen csak hogy szeretlek, a szavaknak csak pár milliméter hiányzik, hogy nyelvem hegyéről a külvilágra bukjanak, de mégsem, mert hiányzik egy erő, ami átgörgetne ezen a határon, hogy ki tudjam mondani a szavakat, amiket kell, meg tudjam tenni, amit meg kell tennem, s ne a saját lágyszívűségem ejtsen csapdába. ahogy hallgattalak, lerántottad a leplet olyan igazságokról, amikkel eddig is tisztában voltam, csak a körvonalak voltak túl elmosódottak ahhoz, hogy lássam mögöttük az igazi kontúrokat. igen, ezeket nekem is realizálnom kellett volna, de mostanában valahogy nem működik az információáramlás a tudatom és a tetteim között.



ja, és teára vágyom, de ez nem újdonság.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése