2013. január 20., vasárnap

napfényszínben

az utcasarkon piszkos hókupacok emelkednek, és dideregnek még a cinegék, bennem mégis kavarog már a nyár, a koranyár, a terveim, 
hogy egy hétig veszprémben fogok lakni, 
az ücsörgések este a ligetbeli csatornafedő átmelegedett fémjén, 
az utcazenei fürdés a három grácia szökőkútjában. 
heverészünk a színházkertben a fűben, 
gumicukrot pusztítunk, 
vagy a könyvtár lépcsőjén ülünk, 
a kezekben grapefruitos sopronival, 
a kiszáradt labirintus-szökőkút medrében egyensúlyozunk a margit-romoknál, 
felfedezzük veszprémet, 
körbebiciklizzük a balatont a fák gyökerétől göcsörtös bicikliúton,
táncolunk az iszkai kastélyban, moldvait a tűző napon, a várkertben,
random éjszakai piknik a benedek-hegyen, 
vagy rajzoljunk balatont az aldi parkoló betonjára, színes krétával, 
nyomtassunk tépkedős cetliket tiszteletbajusszal, 
vagy egyszerűen csak fordítsuk a behunyt, kék erek pókhálómintájával szőtt szemhéjakat a simogató napfénybe, ami már annyira hiányzik, megint a barna virágos bőrszandál, aranykeretes napszemüveg, színes hippiszoknyák, állandó társaságom a másfél literes vizes flakon, amit a rózsa úti ivókútnál töltünk meg vízzel, összefröcsköljük egymást, és csöpögve, mosolyogva indulunk tovább; az álmok ilyen színekben peregnek a szempillákról, kék, fehér, lila, türkiz, n a p f é n y s z í n.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése