2013. január 16., szerda

redukciók

a zöld szem többet nem találkozik a barnával, csak átsiklik a körülötted kialakuló amorf téren a tekintetem, egy érdekfeszítően izgalmas pont valahol túl rajtad, ami merengésre való. nincsenek összemosolygások, nincsenek szavak, nem ülünk többet egymás mellett a kocsi hátsó ülésén. konokul hátat fordítva búcsúzunk, te röviden, nyersen, én azon a kellemes hangomon, amit a videótékás srác haverja állapított meg a nyáron; a szájam sarkában már nem bujkál elfojtott mosoly, mint egy félénk macska - nem tehetek mást, talán jobb lett volna egy kevésbé drasztikus változás, de már egy pillantás elég, hogy ezer meg ezer kérdést szegezzenek nekem.


választ sosem adok. úgysem értenék. nem értenének. én csak jót szerettem volna tenni. angyal akartam lenni. leszakítottad a szárnyaimat, én meg elvéreztem. itt ragadtam, hála neked.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése