2013. január 31., csütörtök

üres szavak

itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő, mit eldobott minden kéz, csak másoktól idézgetek, nincs bennem semmi különleges; érett cseresznyeszín körömlakkban, a kedvenc csokis-fügés sprém illatával, ami lenyugtat, az ajkakba harapdált csipkemintákkal, naiv vágyálmokkal, s ezek mind csak
üres szavak.

a százezer könyörgés, elhullajtott sós könnyek, kiapad a bennem hullámzó sós óceán, már nincs, ami pótolja az elvesztegetett nátrium-klorid tartalmú cseppeket, mert elfogyott az érzelem, csak a hideg, céltudatos düh maradt, mikor a csendbe puskalövésként hasít bele a roppanó jég hangja. aztán sikoly, halk csobbanás, és csend.
üres szavak.

ugyan, mondd, miért fáj az neked, ha boldog vagyok? te nem vagy az. irigyelnél? vagy csak az empátia hiányzik belőled? mi nem tetszik valójában? nem érted. hiába magyaráznám, neked ezek mind csak üres szavak. 

- miért?

- csak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése