2013. február 3., vasárnap

loknik

mikor felróttad nekem, hogy miért lépek be a személyes aurádba, miért álltam ott melletted a buszon a müpába menet, holott máshol, másokkal is lehettem volna. most én kérhetném számon rajtad, miért ültél ott, tőlem karnyújtásnyira, míg én a hajsütővassal bűvészkedtem a lányokon, s közben nem is szólt hozzád senki, a srácok a terem közepén bolondoztak, te mégis ott ültél egyedül. érdekelnének az indítékaid, miért úgy köszöntél el a telefonba: "majd beszélünk". miről? van még nekünk közölnivalónk egymással? s mi az? kíváncsi lennék rá. miért lettél hirtelen megint olyan szívhezszólóan kedves.

követném a hátsó szándékod lábnyomait: erdőbe, tengerpartra, sivatagba, hómezőre. a szíved mélyére, s talán akkor tényleg megfejthetném, milyen is vagy valójában.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése