2013. február 1., péntek

melasz-romantika

a szerelmem még nem ismeri a határaidat, majd most, felfedezőútra indulok, tegyünk úgy, mintha eltévedtünk volna, én elvesztem a barnában, te a zöldben, a tenyeremben rózsavirág, elfelejtettem, hogy húzódnak a vonalak a térképen. csak egyre messzebb jutok vízum nélkül, túlzásba viszem a nevetést, a rajongást, a szeretetet, régen voltam már ilyen kicsapongó, vagy inkább túláradó, talán, mert most van miért, megint van automatikus válaszom a kérdésre, kit szeretek legjobban. éretlenebbnek tűnhetek, és nem érdekel. így sokkal jobb. újra pirosra, boldog cseresznyepirosra festem a körmömet, újabb és újabb szíveket skiccelek a füzetek margóira, mindenhonnan visszatértem, a szakadék megrémisztett, elszédültem, s kecsesen fenékre estem a sziklaperemen, levegő után kapkodva kapaszkodtam vissza, minél távolabb. átszellemült leszek holnap, eltekintek tőle, hogy it's a shame for a folk dancer to dance 'palotás', de az ing tényleg gyönyörű, a halovány, vágyakozó sóhaj- vagy első szerelem-rózsaszín, rózsamintás selyemanyag, csak arra fogok koncentrálni, hogy végre azt csinálhatom, amit szeretek, s nem fogja senki azt mondani, hogy fejezzem be. újból szentimentális hangulatba kerültem, még téged is megölelgetnélek, de vigyáznom kell, mert a magam húzta határokat én sem léphetem át többé. ez így a jó. a cuba lunatica kell most, meg habos tetejű kisboltos puding, hosszú nyelű fagyiskanállal; tavaszillatú levegő, olvadó hófoltok, frissen sarjadt fű, ami még nedves és sáros, s amibe az első cooper-futás után ismét bele fogok ülni, velem átellenben valaki fut, és te leszel az megint, zöldszemű tangóharmonikás, vicces lesz, egy újabb pillanat, ami örökre az obeliszkre vésődik. névnapra maoam, kávé és mentatea. talán kezdem látni a fontos és kevésbé fontos dolgok közötti leheletnyi különbségeket, megint tudok tanácsot adni, véleményt nyilvánítani, amin én lepődtem meg leginkább; újból szeretlek, vagy még mindig, és olyan boldog vagyok, boldog voltam, mikor a busz hátsó ablakából ragyogó mosollyal integettél, s talán ismét visszajutok alapállapotomba: napszaktól-évszaktól független mosoly, göndör haj, kék-zöld-barna-pirospöttyös szemek.








1 megjegyzés: