2013. március 5., kedd

kiöntöttem a szívemet a hófehér márványpadlóra, te letekerted a nyakamból a sárga sálamat, és feltörölted, csak úgy csöpögött belőle a skarlátszínű lé, aztán visszatetted a sálat a nyakamba. s azóta is úgy járkálok az emberek között, mint akinek elvágták a torkát, de úgy tűnik, az teljesen hétköznapi jelenség, hogy a tizennyolc év körüli fiatalok egy véres sállal mászkálnak az utcán. nem veszik észre, hogy halott vagyok, hogy megöltél, aztán a vérembe mártottad a kezed, és az ujjaiddal harci csíkokat festettél az arcomra, az ajkamra is kentél a fémízű folyadékból; mosolyogj, mondtad, és én mosolyogtam, mosolyogtam rád, a fehér fogakon a vér. azt tettem, amit mondtál, és te azt mondtad, haljak meg. és én meghaltam.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése