2013. március 2., szombat

térképet rajzolok

térképet rajzolok magamnak, s azon be lesz jelölve minden fontos hely, ahol életemben megfordultam, na nem úgy, mint rendesen, hogy ez itt a petőfi utca, innen fordulj le a budapest útra, aztán hatvanhetes, emegyes autópálya, és a tizenckilenc és feledik lehajtónál fordulj le. nem, itt fák lesznek megjelölve, utcasarkok, esőmosta macskakövek és rég felszáradt pocsolyák, tenyérnyi felületek a járdán, ahová két éve falevelek hullottak. a veszprémi petőfi színház elől indulunk, középen van egy lámpaoszlop, hirdetőtáblával, attól nagyjából három lépésnyire kezdődik a történetünk. végighaladunk a megyei könyvtár faragott tartóoszlopai alatt, kitérőt teszünk, felmászunk a zeneiskola tetejére, az erzsébet ligetbe a csatornafedőhöz, nyáron el is lehet ott üldögélni, a fém még naplemente után is sokáig meleg marad. a sétányon felidézzük a falevélkupacokat, amik között kommandósat játszottunk, fák mögül lestük egymást. vegyük az irányt az óváros tér felé, ahol megmosakodtunk a káendhá futás után fruzsival, s ahol meg  akartunk fürdeni a szökőkútban, a korsós lányéban '11 utcazenéjén, de nem volt benne víz, így kénytelenek voltunk a három gráciánál, a kossuth utcán megejteni a nyári hűsölést. fel a kacskaringós bazaltköves utcán a várhoz, a benedek-hegyre, lenézünk a meredek sziklafalról, kapaszkodunk egymásba, fúj a szél, mint mindig, a benedek-hegyet körbelengi a vízipipadohány és a füves cigi illata. menjünk és számoljuk meg a lépcsőket, induljunk a szerelem sziget felé, a játszótérre, üljünk le a fűbe, számoljuk meg a fehér százszorszépeket. a buszpályaudvar felé rohanunk, a piros után nekünk zöld, és zöld, és lelassítunk, mert olyan rövid ideig zöld, hogy úgysem érjük el soha.
az életem rohanás, buszokra, zöld lámpákra, találkozókra, sosem állhatok meg, a fogaskerekek rozsdamentes acélból vannak, nem mondhatom soha, hogy elromlottam, nézzétek el nekem, most leülök itt, és szépen megvárom az órásmestert.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése