2013. március 19., kedd

verdesö madárszív

"...s a vágy metróján, hol az ok
zord ellenőre szétcsap,
mint potyautas utazok,
azt kell mondjam, én csak.

mert nincsen matricám, se más,
jegy, bérlet, bármi érvény,
a benned rejlő állomást
hogy egyszer is elérném.

s meglelve benned messzi, tág,
mély állomások mását,
meghallanám a bőrön át
a szíved kattogását."

füledet a mellkasomra szorítottad, hallgatóztál, nahát, milyen gyorsan ver a szíved, a pulzusod legalább nyolcvanas lehet, álmélkodtál, nagy, barna szemeket meresztve. te vagy a drog, amitől a pupilláim fölébe kerekednek kaleidoszkopikusan színes íriszemnek, amitől sebesebben száguldoznak ereimben a vörösvérsejtek, a légzésem szabálytalanná válik, jeges ujjaim reszketve barangolnak tarkód forrón égető bőrén, felfedezetlen, járatlan utakra találnak, földiszeder, bodza, iszalag, vörösfenyő, sárga krókusz, madárcsicsergés. hallucinogén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése