2013. április 10., szerda

panellolita

pszichomókust játszottam, logikát csillogtattam, lelepleztem, s nevettem a végén. a fantáziám szárnyal, körberepüli palotát, galambok közé keveredik, álcázza magát, nehogy észrevedd, mikor az ablakod előtt leszáll az úttestre. jön egy autó, majdnem elüti, de még az utolsó pillanatban felrebben, az ablakpárkányra, te jönnél, hogy megfogd, simogasd, becézgesd, de a fantázia nem egy kalitkába zárható kanári, egy főnix, egy lármás daru, a messzi, hideg tájakról, zord hegyormokról, elérhetetlen, álomnak hinnéd, nem érintheted, nem földi lény, egy másik dimenzióból érkezett, csak a tollai perzselik a pupillád a zöld íriszben, és tovaszáll, az alkonyi ég alján egy smaragdzöld villanás, és up is down. 

megfordul velünk a világ.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése