2013. április 19., péntek

reszketö

én tényleg nagyon igyekszem, a mérleg nyelvét a nulla felé nyomkodom, legyen minden csak új, induljunk el megint a startvonalról, a semmi határáról, redukálódjanak csak a mosolyok üres ajakvonalakká, a vonalak, domborulatok légies bőrré, törékeny csontokká, fejlődjön vissza a cseresznyevirág száraz téli gallyá, kezdjünk mindent elölről, olyan tiszta lappal, mint a szűzies decemberi hótakaró, legyen minden világos, egyenként felépített, árnyékok és mélység nélkül, két dimenzióban, és fehérben, fehérben, fehérben. egy horizonton pillogó magányos csillag remegő fehér fényében.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése