2013. május 10., péntek

bús, piros vödör

egy lepattogzott zománcú piros bádogvödörrel húzom fel egy feneketlen kútból az érzéseim áradatát, s egyik vödörrel a másik után öntöm az emberek nyakába, kellemes húsvétot, hogy el ne hervadjatok. rólatok csöpögjön már ezután a szentimentalizmus romantikus-rózsaszín eperszirupja, a bánat forró keserű csokoládéja, a düh olvadt áfonyás fagyija, a félelem jeges vize, a szenvedély portói vöröse. ti legyetek a színpaletta, az étlap, a kísérlet a lombikban, én meg száraz, színtelen és élettelen leszek, mint a sivatag. nem lesz semmim, de az legalább nem fáj. vagy csak mondom, hogy nem fáj.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése