2013. május 26., vasárnap

i'm putting my defenses up, 
cause i don't wanna fall in love


soha többet ennyire. sosem fájt még ennyire egy szónak a hiánya. azt hiszem, ostobaságot csináltam, vagy mégsem, nem tudom, már nem tudok semmit, nem lehetek biztos semmiben, nem okozhatok csalódást, ne haragudj, csak sok így egyszerre, nem, nem, nem akarom, hogy így érjen véget, hiszen nem ebben egyeztünk meg, de egyszerűen zavarosabb vagyok, mint az eső után maradt pocsolya, amit vásott gyerekek dobáltak tele kavicsokkal, egy piros kavics a piszkos vízben, a hullámok okozta lüktetés, a szívverésem, a piros vér szétáramlik, az egyik szürke kavics eltalálta a pirosat, olyan volt az egész, mint egy megtervezett, aljas támadás a szív ellen.
annyira tudom, hogy a blogbejegyzések nem segítenek, nem lesz tőlük könnyebb, talán hiába is fogalmazok költőien, soha semmit nem tudok már visszacsinálni, hiába szeretném. én rontottam el az egészet, most már érzem. olyan, mintha egy fehér szalagot kötöttek volna a nyakamba, mint egy kiscicának, és lassan, módszeresen igyekeznek megfojtani vele.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése