2013. július 5., péntek

when will my life begin?

talán holnap. már ha az ilyet van merszünk így nevezni. nem vagyok se szegény, mostoha által konyhapadlóra kényszerített cselédlány, se fekete hajú, száműzött királykisasszony, aki naivan elfogadja az almát egy kedveskedő idegentől. nincs hosszú, nagyon hosszú aranyhajam, amit kilógathatnék a torony ablakából, hogy a hercegem azon másszon fel hozzám, ha már én nem tudok lemenni, hogy a fene enné meg. nem egy csipkerózsika-álom szép ábrándképei között sodródom, nem jön értem a királyfi fehér lovon, hogy a tövises, tüskés kerten átvágva magát (elhanyagolták a kertészek, válság van, egyre kevesebb a fizetésük, és így tiltakoztak, hogy engedték elburjánzani a gyönyörű, japán kertészetekből importált, méregdrága növényeket, amik között most fogságba estem, s miután átrágtam magam az egész királyi könyvtáron, még az atomfizikáról szóló részlegen is, brr, de unalmas volt, szóval miután elfogyott minden tennivalóm, hát kínomban elszundítottam, aztán fel se ébredtem, amíg...), megcsókoljon, pedig azt se tudja, ki vagyok. 
nem, én csak egy lány vagyok, arany helyett mogyoróbarna, göndör fürtökkel, zöldes-barnás-kékes szemekkel, fülbevalókkal, vékony fekete hajgumikkal a csuklómon, farkasos hipsterpólóval, új táskával, amivel utcazenén fogok nyomulni, jelenleg híján vagyok szeretett teafiltereimnek, az ötvenhat milligramm koffeinbe vetett bizalmam mit sem csökkent, lolitára váltok megint, nyugi, csak flegmán. ez a lényeg. 









1 megjegyzés: