2013. augusztus 11., vasárnap

i'm addicted and i just can't get enough

gyakran történik meg velem, hogy elfojtom a gondolataimat. nem csak elhallgatom őket, de olykor még a megszületés pillanatában, mielőtt az első hang elérne hozzám, elvágom a  torkukat, már ha ez a helyes kifejezés, hogy többet ne is hallhassam őket, nehogy elkezdjek töprengeni rajtuk. de a gondolatok kegyetlen és gonosz egy népség. hiába küzdöttem ellenük, valahol megbújnak, s az alkalmas pillanatokban úgy buknak a felszínre, mint a víz alá kényszerített parafadugók, és hiába próbálkozom, nem tudom őket elsüllyeszteni, mindig csak ott bukdácsolnak a gondolatok taván, mint a vadkacsák. 

"rút, békalencsés tó a lelkem, 
és oly kacsás ma, oly kacsás ma! 
nincs ki csónakját rábocsássa." 

és ezek a színes tollú gondolat-vadkacsák felszállnak, és csak keringenek körbe, körbe, körbe, míg belé nem szédülök. tollak hullanak, a legtöbb barna, csokoládébarna, mint a szedres bocibársony étcsoki, ahogy annak idején megállapítottam; de néhány zöld is akad, nem az a fémes csillogású, amilyennek a tisztességes vadkacsatollnak lennie kell, hanem világosabb, inkább a hamvas szőlőszemek színe. szőlő-szemek. csokoládé-szemek. már nem teszem mérlegre az ostobaságaimat, sem a szívemet, hogy vajon mennyivel lett nehezebb az elmúlt pár hónapban, de mégis, egyre többször kapom magam azon, hogy a parafadugókat lökdösöm ide-oda a vízfelszínen. kint a rekkenő hőség, a napcsöppek, az olvadó térkő, itt bennem a tornádó. már nem tudok uralkodni a gondolatokon. nem találom a vékony mezsgyét az ésszerűség és a bolondság között. te építettél nekem egy labirintust a szíved közepén, és én ariadnéként próbálok kikeveredni belőled, de már késő, s nincs annyi aranyfonál, ami eligazíthatna a bolyongásban. rab vagyok saját gondolataim börtönében is, a tieid meg láncokat vertek a kezemre. be vagyok zárva a saját fejembe, s a tiédbe. ott keringek gondolataid egén, mint a vadkacsák, és elszédítelek, hogy te is úgy belém bolondulsz, ahogy én beléd. és egymást tartjuk fogva, anélkül, hogy sejtelmünk lenne az egészről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése