2013. szeptember 4., szerda

öntapadós a boldogság

az angol osztályozóvizsga és a street-art két, elég nehezen összeegyeztethető gondolat. nekem mégis sikerült, mivel a vetési felé sétálva is a minden sima felületet elborító, random matricákat csodáltam. valami egészen különleges alfaja a szabadságnak - igen, ez sugárzik belőlük. színes fák, közepükön kontrasztos szívecskével, zenekarok, együttesek koncertjein osztogatott reklámmatricák, szörnyecskék, nyuszik, csigák, meghatározhatatlan fajú állatok, színesben, fekete-fehérben. talán engem néznek hülyének, amikor este almost famous koncert előtt Puszival és Kálmánnal együttes erővel kapargatjuk a matricákat a komakút téren álló villanyoszlopról, kölesgolyóval dobáljuk egymást, leózunk és nevetünk, nevetünk. így most gazdagabb lettem egy újabb wombo orchestra-s matricával - ezúttal rózsaszínnel -, valamint egy hatalmasra tátott szájjal vicsorgó fekete kismacskát ábrázoló matricával egy olyan zenekartól, aminek még kimondani se tudom a nevét. az ajtófélfámon jó helyük lett. bárhová megyek, ezt a kétszárnyú, fehér keretes üvegajtót viszem magammal. reszkessetek.

2 megjegyzés:

  1. nekem sárga wombos matricám van és olyan különlegesnek érzem, hogy nem tudom, hova ragasszam fel. így vagyok a többi matricámmal is. sose tudok nekik olyan helyet ami megérdemli. =']

    VálaszTörlés
  2. olyat én is kapartam már, asszem még valami random veszprémi mászkálás alkalmával... nekem is csak az ajtófélfa ilyen szent hely, mert az már mindennel tele van, ami értékes lehet. komolyan, ha lesz valaki őrült, aki elvesz feleségül, az ajtó lesz a hozományom. és ennyi. :DD

    VálaszTörlés