2013. szeptember 26., csütörtök

összel délre

"tudom hogy nagyon aljas dolog ez a zöld szemű,féltékenység nevű mezei vidra,de én a sok tanulság ellenére is néha ápolgatom.fuckit."

az a baj, hogy csak egyetérteni tudok veled, Eszti. még mindig nem engedtem el a madárkámat.


"madárkám, madárkám, 
csattogó rigócskám,
mind azt mondogatja, 
hazajő tavaszra...

s ha tavaszra nem jő,
rózsakinyílásra,
rózsakinyílásra,
búzapirulásra...

ha rózsa is kinyílt,
s a búza is piros,
s nem jön a madárkám,
csattogó rigócskám..."

ifjú szívekben élek, népdalokban, egyszerű hangokban, megtalálsz a hajnali rigó első trillájába kapaszkodva, a sárguló falevelek élén a véremet, a szomorú-szürke felhők felett lebegve, a bágyadt napsugárkévékben, a tavaszi mandulafák édes mézillatában, mert nincs rá szó, fogalom, kifejezés, a kimondhatatlan szavak, ez mind én vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése