2013. szeptember 25., szerda

szépreményü

végre valami jó dologról is szeretnék írni. nem csak arról, hogy milyen önmarcangoló lettem, hogy lassan az érzelmi öngyilkosok listáján is sikerül kiharcolnom magamnak egy előkelő helyet. végre azt akarom közzétenni, hogy boldog vagyok, boldog, boldog, boldog. mintha évezredekkel ezelőtt lett volna a pillanat, amikor nem voltam valamiért nyugtalan. vissza akarom pörgetni az időt, még akkor is, ha nem lehet. én akkor is akarom. boldogság, őszi nap, gumicukor zacskóból, hulló falevelek, ölelések tömkelege. még mindig nem ábrándultam ki az egyszeri kiegyensúlyozottságból. butaság, de talán így nekem is jobb. te is azt mondtad, mindig pozitív szoktam lenni, hát újra az akarok lenni, és semmi más. a régi Dóri akarok lenni, aki nem félt ennyire az elkövetkezőtől, nem mérlegelt ennyit, nem gondolkodta túl a dolgokat. boldog volt. most ismételje a történelem önmagát.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése