2013. október 15., kedd

szívmadár

egy megoldatlan rejtély, mitől vagyok ilyen szeszélyes. egyik pillanatban még mindent megadnék, hogy tudjam, mi a kedvenc színed, a másikban pedig csak álmatagon rebben egyet a szívmadár a mellkasomban, a sötétkék, halacskás sál alá rejtve. egyszer még reszketek a zöld tekintetedtől, mint a nyárfalevél, másodszor már csak fáradtan pislogok a nanoszekundumnyi tekintet-crossover után. 
talán te vagy az oka. a veled kapcsolatos gondolatok valahol a nap és a plútó között helyezhetők el a tér bármely pontjában. nem olyanok, mint a kisbolygók, a holdak, vagy a meteoritok - azoknak legalább van meghatározott pályája. ezek viszont csak csaponganak ide-oda, hajtűkanyarokat tesznek, s gyakran életveszélyes közelségben suhannak el a bolygó mellett, mely a józan eszemnek nyújt menedéket. és ha bekövetkezik az ütközés (to collide, to collapse, ütközni in english), nagy valószínűséggel megint butaságot fogok csinálni, mint az elmúlt két alkalommal, és egy kráterrel megint több lesz a földkéreg felszínén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése