2013. november 2., szombat

pesti lány

ha elképzelem magam jövő ilyenkor, mindig egy pesti albérlet képe jön, az ötödik emeleten, lágyan lejtő, cirádás korláttal szegélyezett lépcsőkkel, kilátással a szomszédos tetőkön gubbasztó galambokra, antennaerdőkre, s alant az utcán a soha nem lanyhuló forgalomra. az asztal sarkát egy kávéfőző foglalja el, szinte látni felette a fényglóriát. a fülbevalóknak és az idézetes post-it cetliknek is külön doboza van, mert utóbbiakon egy idő után elenged a ragasztó. a sarokban egy akkora bőrönd, hogy még én is beleférnék, mert ragaszkodni fogok hozzá, hogy akkora legyen, igen, mindig. addig beszerzek egy válltáskát, hogy ne csak a világlátott eastpak hátizsákban cipeljem a cuccaimat. rodolphus még akkor is velem lesz, biztosan, a vintázsgombszemeivel és az arany csillámos körömlakkal csíkozott farkával. a madárijesztős bögrém is, viszem magammal az emlékeket, a teafiltereket. amolyan nagyvárosi lány leszek, hiába éltem mindig vidéken (mert palota vidék, veszprém és fehérvár között mi más lehetne), s ha két-három havonta valahogy összejön, egy szabad estén beülök és újra megnézem az experidance-től a liliomfit.



2 megjegyzés:

  1. és ha majd néha összejön felmegyünk Tésre activityzni Lipi-pálesszel meg holland csigákkal! :))

    VálaszTörlés
  2. a tési haribót ki ne hagyjuk, ha már a hegyre megyünk! meg e' slukit felóba' :D <3

    VálaszTörlés