2014. január 1., szerda

ne tedd a pálinkát a radiátorra

megint úgy bukkantál föl, mint az egérre vadászó róka a rét magasan hullámzó füvéből, egy magasra ívelő ugrással. nem gondoltam volna, hogy valaha lesz bátorságom kezdeményezni egy ilyen beszélgetést. de most boldog vagyok. léptünk egyet a barátság felé, s mindezt úgy, ahogy más körülmények között talán sosem sikerült volna. máris érzem, hogy valamelyest a bizalmadba fogadtál. és megtisztelve érzem magam. elhúztuk azt a vastag függönyt, ami eddig ott hullámzott kettőnk között, s talán most több a hasonlóság, mint eddig gondoltuk volna. a közös pontok, mint egy kép a tükörben, lassan egymásra találnak majd, ha tényleg úgy lesz, ahogy beszéltük, és folytatjuk ott, ahol félbehagytuk: a kispálnál, a zenekarnál és a szőlőszínű szemeknél. folytatjuk ott, hogy öntöm beléd az önbizalmat, mint a vizet egy üres pohárba. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése