2014. február 4., kedd

csokismogyi és pillecukor

nem kicsit kezdek kétségbeesni, mivel az érettségi úgy lóg a nyakamban, mint a halálraítéltnek a kenderkötél. én azonban, tudom, kávétúladagolásban fogok kiszenvedni, s ez lényegesen kellemesebbnek tűnik, mint az idegeskedés. nem igazán akarok a környezetemben egyre gyülemlő feszültségről írni, pedig mostanában csak ez van, semmi más. a volt szinte elérhetetlen álomnak tűnik, a márciusi hóvihart is valóságosabbnak érzem a jelen távlatokból. írom tovább a történetet, amit a biosztanárnőnek szánok ballagásra vagy évzáróra, s a mondatok úgy bukfenceznek át egymáson, mint a színes kavicsok a gyors folyású folyó medrében. most én is olyan vagyok, mint az a folyó; talán ha nyugalmasabb szakaszra érünk, szépen megállnak a kavicsok, s lesz belőlük valami. egy zátony, egy sziget, egy kontinens. ámen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése