2014. február 8., szombat

te nem félsz a sötétben? -nem.

haha, nézzenek oda, rólad is lesz taggelt bejegyzés, kedves rejtélyes idegen, aki már nem is olyan rejtélyes. hogy őszinte legyek, kissé kellemetlenül érzem magam. maratoni beszélgetéseket rendezünk, kérdezz-feleleket játszunk, ma pedig hipp-hopp, megjelentél a házunk előtt, és elmentünk sétálni. egyre jobban és jobban megy a beszélgetés. rövidülnek a csöndek. közvetlenebbek vagyunk egymással. szépen lassan elhalványul a köztünk lévő két év nyoma is. egyre jobban érzem magam veled, egyre inkább igénylem a társaságodat a nyomasztó hétköznapokban, amikor a környezetemben mindenki ideges. 
kezdem sejteni, mit szeretnél, miért dolgozol. csak nem tudom, hogy mondjam el, nekem ez nem fog menni. az érettségi közeledtével egyre inkább remetévé válok, amolyan igazi forever alone-ná, tankönyvek bástyája közt a hercegére (nyári szünet) várakozó királylánnyá. ha vége a nyárnak, s elmegyek pestre, hetente egyszer fogok hazajönni. előtted még ott az élet. még három éved van a középiskolából, addig még szabad vagy, mint a madár. tizedikben még nekem is könnyű volt. de most nem az, sőt egyre nehezebb. ez ilyen. viszont egyre inkább szeretnék közel kerüli hozzád. ó, hát még azt se bánnám, ha tényleg hoznál nekem egy egycsókodértodaadós túrórudit, ahogy mondtad. de akkor mi leszek, vagy mi vagyok most mindezek tükrében? gonosz, mert kihasznállak? vagy csak nem tudok magamnak parancsolni, annyira magával ragadott ez az egész? mi itt a helyes lépés? a királynővel lépni, mindenen átgázolva, elsöprően, vagy L alakban kerülgetni téged a huszárral? te minden lépést átgondolva, bölcsen játszol, én mindent akarnék, azonnal. ó, istenem, hiszen tudom, hogy képes lennék elcsábítani téged. megtenném, s te nem ellenkeznél. ma is, búcsúzóul megöleltél, én meg alig akartalak elengedni. azt hiszem, kissé elárultam magam. felteszem, most nagyon elégedett vagy magaddal, és boldog, hogy jól haladsz afelé, hogy meghódíts. engem viszont a pillanatnyi érzelmeim ragadtak ennyire messzire, vagy csak jelenleg vagyok ilyen szentimentális lelkiállapotban? nem tudom. néha úgy érzem, sürgősen visszakoznom kéne, hogy ne sebezzelek meg, máskor meg fuck this whole world, csapjunk a lecsóba - érzéseim vannak. nem tudom, melyik lenne a helyes. nem akarlak elveszíteni, pedig nem is vagy az enyém, tudom, hogy nem leszel soha, s ez olyan paradox. talán a farkas meg az őzike nem is férnek meg egymás mellett. mivel te vagy balto, én meg bambi.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése