2014. április 6., vasárnap

ha erre vágyik, én nem bánom

már vagy tizedszerre mosom le a felrepedezett áttetsző körömlakkomat, és candy crush, kézkrém, valamint filmtúladagolásban szenvedek. az elmúlt pár napot mintaszerűen foreveralone-ként töltöttem, ha volt időm, aludtam délután, ha nem, akkor kerestem egy újabb nézhető horrort. filmkockákra dermedt az életem, és egy sárganyelű ollóval vagdosom kis négyzetekre a hosszú filmtekercset, pedig ha meghagynám egészben, még stílusos díszítést is csinálhatnék belőle, a papírszalagok mintájára, amiket általánosban hajtogattunk a farsangi bulira. aztán összekeverem a szépia árnyalatait viselő kis kockákat, és elkiáltanám magam: ki akar kirakósozni? nincs sok jelentkező. túl sok emberben csalódtam mostanában, pedig feltétlenül megbíztam bennük, aztán mindez visszajött, mint egy jól irányított és időzített, csípős pofon. nem sajnálom. a sebek begyógyulnak, előbb vagy utóbb. 
"és mit gondolsz, szerelmes vagy?" kérdezte a zsombi pénteken. "nem tudom" válaszoltam. talán már nem is emlékszem rá, hogyan kell. már azon csodálkozom, ha megkérnek, meséljek magamról, s nem azon bántódom meg kissé belül, ha figyelmen kívül hagynak. hozzáidomítottam magam annak az érzéséhez, hogy valaminek vége szakadt, pedig tényleg azt hittem, sokáig fog még tartani. már csak egyvalaki maradt, akiben igazán megbízom, de talán jobb is így. kevesebb a támadható felület.
késztetést érzek, hogy írjak rólad is, de nem találom a megfelelő szavakat. s ha meg is lennének... attól tartok, türelmetlenségemben felborulna az egész rendszer. mint mikor forrón túltelített rézszulfát oldatot csinálunk kémián, amit aztán, a belelógatott cérnaszállal együtt, hagyni kell lassan kihűlni. hagynom kell téged, hogy magadban elrendezd a dolgokat. nem én tehetek róla. ne büntess ezért, kérlek. próbálok türelmes lenni, nehogy túl korán megmozdítsam a cérnaszálat, amire a legkisebb rezdülésre azonnal kiválnak a királykék rézgálickristályok. te is ilyen vagy, a türelmetlenség megbolygat, s az ellenállásod hegyes kristályai tűként sebzik a szíveket.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése