2014. május 18., vasárnap

köszönöm, hogy mikor királynak hittem magam, nem szóltál

kezd kicsit sok lenni abból, hogy ennyire zűrös az életem, és a sok dolog nem hagy koncentrálni. három hetem maradt. rengeteg minden van, ami túlontúl erős ahhoz, hogy azonnal elfelejtsem, hiába mondom ki hangosan, hogy nem érdekel, amikor előkerül, mégis fájdalmas még. meg kellene tanulnom gyorsabban magam mögött hagyni a rossz emlékeket, vagy szerelni egy törlés gombot a homlokomra, és a megfelelő pillanatban használni is. túl sok dolog halmozódott fel, mint a lomok a padláson. apróságok, amiknek túl nagy jelentőséget tulajdonítok. nem vigasztal túlságosan a tudat, hogy jövő ilyenkorra már egyáltalán nem fog eszembe jutni, mert lesz helyette kismillió más, jobb. most ez van, és ez a baj. semmi kedvem konkretizálni, mert talán még önmagam előtt is szégyellem az egészet. meg többek között ostoba is vagyok, hogy nem tudok túllépni azon, amit már elméletileg lezártam, le kellett volna zárnom, hogy félreértik a jó szándékomat. túl sokat maradok egyedül a gondolataimmal, az pedig veszélyes társaság. nem kéne. át kéne lépni, az igazságtalanságokon ugyanúgy, mint a többi problémán. ez az, amire sosem voltam képes. de persze csak engem érdekel. csodás.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése