2014. május 2., péntek

pozitív diagnózis

amikor az ember lánya/fia/még-nem-döntötte-el-kije fordulóponthoz érkezik, az általában meghatározó és megrázó élményként konzerválódik. nem tudom, talán még nem érzem annyira, hogy itt ért véget a tündérmese. puszi újból szóba áll velem, ma egész nap konzultáltunk a tanulásra tett sikertelen kísérleteinkről. jó érzés, de óvatos vagyok, többet nem leszek képes megbízni benne. már könnyebben lélegzem, könnyebben emelem a horizont fölé a tekintetemet. a formalitások szerint lezárult számomra a középiskolás korszak. még nem érzem magam felnőttnek. nem tudom, emiatt szégyenkeznem kellene, vagy inkább büszkén kihúzni magam. az elmúlt néhány napban rájöttem, igenis vannak még emberek, akik miatt érdemes maradnom. akár itt is. hosszú idő után először tegnap tényleg boldog voltam. most is az vagyok, beleszerelmesedtem a brainsbe, a háztetők felett gyülekező baljós-szürke esőfellegekbe, amiket az ablakomon kinézve láthatok. az élet, így vagy úgy, de megy tovább. 
kedves rejtélyes idegen. sokáig nem tudtam rászánni magam, hogy akár egy szót is leírjak rólad, akár ide, akár abba a word dokumentumba, amiben minden emlékem cenzúra nélkül szerepel. mostanra minden elhalványult. megkíméltük magunkat, te engem, én téged, egy csalódástól, talán. velem nem került volna fel a közös, szívecskékkel, 'szeretlek'ekkel felpimpelt képed a facebookra, mert én nem vagyok az a kifejezetten szelfizős típus. én nem facebookon élem a kapcsolataimat. akkor is kissé összezavarodtam, mikor piknikezni voltunk a tési dombok alatt, s te mindenáron lőni akartál egy közös selfshotot. kíváncsi lennék, megvannak-e még azok a képek. nem beszélve azokról, amiket küldtem neked, amikor még beszéltünk egymással. a tieid megvannak, az összes kacsaszájazós-tükrös szelfid, külön mappában, sőt, a beszélgetésünk is facebookról. én így tanulok a saját hibáimból. egyre kevésbé fáj minden gondolat. csak egy keréknyom volt, amit grand canyonnak néztem. 
már minden más. ahogy mindenkinek, a ballagás úgy nekem is változást hozott, észrevétlen. könnyebb lettem, csillogóbb malachitszemekkel, szélesebb ívben váll mögé dobott barna fürtökkel, felfelé görbülősebb szájsarokkal, szányalóbb szívvel.
most minden jobb. a diagnózis végre-valahára pozitív.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése