2014. június 17., kedd

pulzusszám csúcsértéken, kávé minden mennyiségben

egyszerűen már nem bírom a négy fal között ücsörgést, azt meg főleg nem, hogy minderre a törikönyvek várfala és az irodalom füzetek héttornya között kényszerülök. már fesztivállat akarok lenni, padláson, sopronban, veszprém utcáin flangálni, lengyelpiacon vadászni, ahelyett, hogy a kurucok ellenállhatatlan portyázásairól olvasok, amitől az ellenségeik spontán elélveztek. ha vége ennek az egész érettségizős cécónak, olyan turkálós bevásárlást fogok csapni Julcsival, hogy az eladók szemeiben megpöckölt fémkétszázasok fognak pörögni. és természetesen napokig a földön alszom inkább, hogy elvágjam a köldökzsinórt, ami másfél-két hónapja az ágyamhoz láncol, ahol a jegyzeteket művészi legyezőalakban szétterítve tanulok, félóránként egy bögre kávéval, amit úgy iszok meg, hogy közben öt méteres körzetben elkerülöm a laptopot. fél óráig röhögök azon a mondaton, hogy a kuruc sereg "volt nem képes nagyobb csaták megvívására". innen csókoltatom a lektort, köszönet a ritka vidám pillanatokért. már régen másra és máshová vágyom, de most még várnak rám a magyar helyesírás csodálatos alapelvei és a szóképzés szabályai, így előbb rágooglézok az elvesztett eszemre, s összeszorított fogakkal belevetem magam a határozószók és nyelvújítási harcok sűrűjébe, s igyekszem nem azt a mantrát pörgetni fejben, hogy "már csak másfél nap van hátra"...



amikor megrohan a kegyetlenkedés vágya - magammal vagy másokkal, nem egyértelmű.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése