2015. március 9., hétfő

#

- Olyan elvarázsoltnak tűnsz. Min gondolkozol?
- Próbálom megérteni, mi van közöttünk.
- És jutottál valamire?
- Egyelőre minden zavaros. Nem tudom, mit várok Tőled, de legfőképp magamtól. Nem tudom, kell-e nekem ez a ragaszkodás, ez a szimpátia. Félek, hogy túlzásnak fogod fel a kedveskedéseimet, mert teljesen máshogy látjuk ezeket a dolgokat. Foglalt a szívem, valaki másé, s ez sokkal mélyebb és komplikáltabb dolog, mintsem el tudnám magyarázni Neked. De nekem kell, hogy megint kedvelhessek valakit, megint rázúdíthassam valakire a gondoskodásomat és a minden hátsó szándék nélküli szeretetemet, anélkül, hogy ez félreértések forrása lenne. Vissza akarom szerezni a régi önmagamat, szeretni és érinteni és ölelni akarok, szeretni és érinteni és ölelni akarlak Téged, ki akarom sugározni magamból azt a hihetetlenül intenzív, "csak úgy" szeretetet. Éreztetni akarom Veled, hogy értékes vagy, hogy fontos vagy nekem, hogy gondolok Rád. Hogy szeretlek. Így, minden sallangot és cifraságot és túlfűtött szerelmi vallomást nélkülözve. Csak szimplán, egyszerűen szeretnélek szeretni. Nem kell belemagyarázni és agyonkomplikálni semmit. A szeretet nem annyira bonyolult. Csan engedd, hogy én én legyek. Más nem is kell... Megengeded hát?
- Olyan elvarázsoltnak tűnsz. Min gondolkozol?
- Áh, semmin. Nem érdekes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése