2015. március 9., hétfő

úgy ömlik végig a napfény a fővároson, mint egy fellökött pohárból a víz, becsorog mindenhová, zavart okoz a rendszerekben, az álmos pillák szaporán remegnek, aranyszemcsék a levegőben.
kávésbögre, gőzfarkincák, ázott teafilterek, tétova ujjak kaparászása a lepedőn terjengő fénytócsa irányába.
csak ülünk a fényben, és a gondolatok a nyelv csúszdájáról ugranak újra és újra az asztallapra, a merészebbek újabb körre fordulnak, a szemérmesebbek csak várnak, hátha valami meglöki őket hátulról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése